Posticum - Movimentum Iuventutis Christianae
Teiului u. 26, RO - 410477 Nagyvárad/Oradea/Grosswardein
Tel.: +40 259 431 398 Fax: +40 359 410 882
Email: info@posticum.ro
Web: www.posticum.ro
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

augusztus

Bruncsák István: Egy kitüntetés margójára

„Vannak emberek, akikkel a legnagyobb hős sem merészelne együtt hallgatni” – írja Robert Musil A tulajdonságok nélküli ember című regényében. Furcsa, különös mondat. Nem is nagyon próbálom értelmezni. Egyszerűen azért kerül ide, mert aznap jegyeztem le magamnak, amikor P. Jálics Ferenc és P. Mustó Péter jezsuita atyák állami kitüntetéséről olvastam, amiben a csendes szemlélődő lelkigyakorlatos kultúra meghonosításáért és elterjesztéséért részesültek (július 12-én a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét Semlyén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtotta át a kitüntetetteknek az Országház Gobelin termében). A kereszténységben, mint ahogyan a keleti kultúrákban is, több évezredes hagyománya van ennek az imamódnak, ill. életformának. Nyugaton főleg a jezsuita rend alapítója, Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyve nyomán terjedt el, melynek kontemplatív szakaszát fejlesztette egyedi módszerré P. Jálics. Ez a fajta csendes szemlélődő hallgatás nem gyávaság, hanem tudatos döntés eredménye, nem tétlenségbe és passzivitásba menekülés – ahogy a kitüntettek személyes életpéldája minden kétséget kizáróan bizonyítja –, hanem olyan út, amely az aktivitás, a tevékenység forrásához és értelméhez szándékozik elvezetni. Aki ide megérkezik és tartósan ebből táplálkozik, annak a nyugalma, a csendje, a hallgatása igen zavaró, kínos lehet hiperaktív, esztelenül rohanó világunkban. És talán valóban van valami abban, hogy még a legnagyobb „hős” (úgy értem „sztár”, „celeb”) sem merészel velük együtt hallgatni, mert az ő csendjükben felerősödik saját ürességünk, hiányérzetünk és lelkiismeretünk hangja, ami elől a legesztelenebb „hősködésbe” menekülünk, mert lenni akarunk valakik – csak éppen azok nem, akinek lennünk kellene. P. Jálics szemlélődő lelkigyakorlatai ezt a tükröt tartják elénk, szerényen, csendesen, halkan. Annál is inkább figyelemre méltó, hogy állami kitüntetésben részesül és így talán azok is felfigyelnek erre az „útra”, akik eddig nem ismerték, vagy kétkedve figyelték. Mert, ahogyan az atya elmondja, sok értetlenkedéssel és akadállyal kellett megküzdenie, amíg valamelyest sikerült elfogadtatnia a lelkigyakorlatoknak ezt a formáját, amely ma már világszerte számos helyen, így Magyarországon (Tahi, Dobogókő) és Erdélyben is (pl. a nagyváradi Posticumban) elérhető. A kitüntetetteknek ezúton is gratulálunk és jó egészséget kívánunk!

A BonumTV oldaláról:

Állami kitüntetést adtak át P. Jálics Ferenc SJ és P. Mustó Péter SJ jezsuita szerzeteseknek július 12-én 9 órakor az Országház Gobelin termében.

Áder János köztársasági elnök a lelkigyakorlatos kultúra megteremtéséért és a lelki gyógyítás terén kifejlesztett egyedülálló módszer kidolgozásáért és előterjesztéséért kitüntette Jálics Ferenc és Mustó Péter jezsuita misszionáriusokat.

A kitüntetés odaítélésének hírét Forrai Tamás SJ jezsuita tartományfőnök június 23-án, a dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Ház megnyitásának 20. évfordulóján rendezett ünnepségen jelentette be.

A kitüntetett szerzetesek

A Magyar Érdemrend lovagkeresztje elismeréseket Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes adta át július 12-én a korábban évtizedekig Latin-Amerikában szolgáló szerzeteseknek a Parlament Gobelin termében.