Posticum - Movimentum Iuventutis Christianae
Teiului u. 26, RO - 410477 Nagyvárad/Oradea/Grosswardein
Tel.: +40 259 431 398 Fax: +40 359 410 882
Email: info@posticum.ro
Web: www.posticum.ro
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 1

november

Isztambul I.2.

 

 

 

 

 

 2

 

Leutaztam éjjel Bukarestbe. Az állomáshoz közel megkaptam a társaság irodáját. A főnöknő saját kocsiján vitt a buszig, amely máshol dokkolt, jó messze. Rábízott az utasfelügyelőre, egy nőre, aki rendesen indulást és megállást bejelent, akihez szólhatsz és aki osztogatja az úti uzsonnát, amely a társaságtól jár. Egyedül megyek? kérdezték. Majd segíts neki kapni egy szállodát, mondta a főnöknő.

A határnál igazoltatnak, Törökországba útlevél kell és fizetsz pénzt a belépéskor. Mikor másodjára megyek, már csak útlevél kell. Éjfél körül az átkelés örömére a busz megáll az egyik közeli fogadónál. Meghívnak egy csorbácskára, jó paprikás is. Kettőkor tesznek ki a központban, az egyetemhez közel. A nő addigra beszélt körül és azt mondja két embernek, akik zsákokkal szállodát keresni mennek, keressenek nekem is szobát. Kb. egy szinten volnánk pénzbelileg, vagyis a minél-olcsóbb kategória. Az emberek kocogtatnak helyről helyre és mindenütt tele van, vagy nagy az ár. A tulaj mondja törökül, ők fordítják románra. Végre az egyik 10 eurósnál megállapodom. Kapok egy szobát, alább nem hagyja mert kétszemélyes. Van hozzá kulcs és villany, meg törökbudi. Előbb elvégzem az aznapi gyakorlatokat és hullafáradtan alszom el. Tudom, nem fogok ittmaradni. Két hetet akarok ülni és ahhoz olcsóbb helyet keresek. Másnap reggel felkelek, azaz már ötkor költenek a müezzinek 26 felől, ha a meleg nem költött volna fel vagy ha a ventillátorok.

Először is fizetek és keresek a közelben valami kaját. Strasbourg technika, hogy ne aludjam el. Hátamon a zsák. Nem eszem sokat, mert ez nehezít. Egyszer legyen hely. Egyszer pedig sétálok, körös-körül. hotel felirat annyi van, mint sültkukorica az utcaszélen, vagyis jó sok. Különben emberek ülnek ugyanott és isszák a teát. Nahát, ez jó közvetlen egy világvárosban. Úgy mozgok, mintha mindig itt lettem volna, vagy mégse, mert nem untam még rá. Dél felé, mikor már el is fáradtam, a Fuat pasa szádjában meglátok egy Hotel feliratot és a hely elég lerobbant ahhoz, hogy olcsónak reméljem. Az ajtó nyitva, előtte nők plüsspokrócokat árulnak. Itt is tíz eurót kér, aztán lealkuszom nyolcra. Van egy szobám, kulcsa van, semmi egyebe nincs. Na jó jó, van benne egy ágy és egy asztalka, és négy szeg az ajtón. Meg egy ablak tulipános fehér függönnyel. A területe? 3 m². Az ágyon kívül ki tudom nyitni az ajtót. És elmenni az ablakig. Van fehér lepedő, kettő. Többel úgyse lenne micsinálnom, mert reggel fél ötkor 30 fok van. Csak hajnalra hűl le annyira, amennyivel el is tudok aludni.

Első ottlétemkor minden irányba jártam, ameddig a lábam egy nap vihetett. Mindenhová gyalog. Nagyon forgalmas részek vannak, egy hatalmas autópálya, amely mellett a part asztalnyi kövein halásznak vagy fürdenek. Bankszakember kosztümben teát szürcsöl az utcakövön, mellette az aktatáskája. Beszélgettem a koldusokkal szótárból. Az persze első napokban nem volt, de mindjárt vettem. És mert akartam valami nagyon törököt, egy verseskötetet is, attól a költőtől, akinek nyelve legegyszerűbbnek tűnt. Megkérdeztem a lányt az üzletben, ki az ők legszeretettebb költőjük