Posticum - Movimentum Iuventutis Christianae
Teiului u. 26, RO - 410477 Nagyvárad/Oradea/Grosswardein
Tel.: +40 259 431 398 Fax: +40 359 410 882
Email: info@posticum.ro
Web: www.posticum.ro
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

augusztus

Sunyata Sunyata áttekintő

Hajnal – nem szerelem – nyugalom pasztellek 100 x 70 cm-en

Hajnal = L’Aube. Nem tudom miért a francia név. Azt gondolod szerelem? Nem.   2007-ben kezdtem hátakat festeni az egyetemen. Aztán: hajnalban kelő vagyok. Az elemiben 6:00-kor keltünk hogy elérjünk. Azelőttről emlékszem szüleimre amint a félhomályos konyhában téblábolnak.

Persze nem vagyok jobban egyik napszakban mint a másikban. De nekem a hajnal egy ország, a Hosszú Hajnalok Országa. Amikor oszlani kezd a homály egy elmélyülő folyamat végén. Mikor sem önkutató sötétben, sem mozgó fényben, sem kitisztult szemlélődésben. Alakzatok sejlenek és sehol még a cselekvés.

Gyönyörkeltő formák. Nappal a bőr csupa horzsolás, éjjel csupa vonal és tömeg. Most: felhők. Meghatározatlanul. Most nem érdekel a felület biológiai élete, anyajegyek, szeplők, haj és szőrtüszők. Csak az, ahogyan fény és árnyék megjelenik rajta. Nincsenek személyek, csak egy elmúló esemény – a Pillanat. Ez van minden hajnalban, talán ezért olyan könnyű a megvilágosodás.

A Hajnal tehát nem az ábrázolt személy, hanem valami ami jön és megy, eltűnik és nem hagy nyomot. Ha lenne kedvenc témám a festészetben, azok a kis hézagai a létezésnek amelyeknek nevük sincs. Ezeket mindegyik szereplőm másként éli meg – ezért is kellenek ők, a többféle viszonyuláshoz.

A Nō színház három fő karaktere a nő, a harcos és az öreg. Ezen kell egy színésznek átmennie. A nőt az nemes udvarhölgyekről mintázzák. Miután megtanulták ezek kifinomult ságát,megtanulják a junák közönségességét is.

A harcos karakterében az attitűd. Az öregről úgy tartják, a legnehezebb játszani.

A Hajnalban bemutatott személyek tulajdonképpen maszkjaim. Egy teljes élet mindhárom karakter: nő, harcos és öreg. Könnyedség, kontraszt és halál. A hátak különböző kifejezései hajnalhoz való viszonyulásomnak. Nem a japán hármast követtem – ezt itt csak annak érzékeltetésére idéztem hogy a látványban nem a konkrét személy hanem a megvalósuló esemény, a pillanat lényeges.

Háttér nincs, tárgy alig. Miért? A Hajnal a Felfoghatatlan. Nem ember van a képeken, hanem a magány. Nem látható főszereplő. De ott van a hátakon.

 

Mindenestől – párhuzamokban festeni – luxus időd van ha egyet kivársz

Saarbrückenben kérdezték elutazásom előtt: milyen volt? Egy év ottlét után képtelen voltam válaszolni. Ha valóban létezik élmény, nem tudod felmérni, főleg nem a helyszínen. A saarbrückeni út hatásai most is új és új tényekben jelentkeznek. 5 perc elég hogy megváltozzon az életed. Akkor hogyan láthatnád előre egy év vagy hosszabb idő hatását?

Most tehát minden amit itt mondok az az élmény maga. Keresztmetszet.

Valószínűleg az egyik legértékesebb ajándékot kaptam, amit festőnek adhatnak, ha anyagban gondolkozunk. Víz a halnak – ez festőnek a tér, - ismétlem, anyagban. Ihletet nem lehet szervezni, a biztosított ihlet paradoxon. Még a művész sem tudhatja. De van más, amit igen, és ez az összefüggés. Az hogy legyen néhány állandó pont, bázis, ami bármikor nyugalmat ad.

írni szinte független a helytől . Festeni anyagibb. Egy műhely fenntartása egy kastély fentartásához hasonló. Eszközök, színek, papírok, vásznak, kis és nagy infrastruktúrák folyamatosan és egyenletesen: nemcsak mára, hanem holnapra, holnaputánra készen tartva az akármikor betoppanó ihletnek. És mindezt úgy, hogy közben elfelejted az időt. Ami a legnagyobb luxus. Fentartani a körülményeket és nem érezni/nem éreztetni ennek terhét. Mit sem tudni jövendőbeli hullaságomról, úgy nézni fel a fenyőre, mint aki most látja először és mint akinek fenyőket nézni örökkévalóság áll rendelkezésére.

Megkaptam egybehangolva helyet és időt. Ajándékot: úgy nézni ahogy akarok – megéltem. A legnagyobb kincset: nem sietni semmivel. A lehető legjobbat hoztam ki belőle, ezek a képek. Köszönöm.

Az egyetlen amit mindenkori Látogatóimnak kívánok: mielőtt néznek, legyenek bátrak felejteni.

 

tények   –   megvalósult – számolatlan – mindegyik mű ugyanabban a folyamatban

A projekt 34 hónapig tartott a 2 előkészítő és 2 befejező-szervező hónappal.

Az erdeti szándék szerint három technikában annyi képet festek, amennyiből egy-egy tucatnyi saját mércém szerint kiállítható. 3 x 12 = 36 kép. Az alábbiakból látható, ez többszörösen is megvan.

Három technikában kezdtem: természetes anyagokból kevert festék, pasztell és olaj. Mindháromban több sorozat készült, közben más technikákat is alkalmaztam.

Felsorolás:

olaj – Reneszánsz portrék – 10 fa, egy vászon és ceruza/szénvázlatok papíron Natura – 10 papír, növénytanulmányok Lábak – 10 vászon Mentális képek – 3 sorozat egyenként 14 darabból három kisebb faméreten;                                    növények – emberi test – mentális társítások 3 vászon; növények – ez az Alapítványnak adott sorozat

 

kevert festék – Series compassion – 30 A4-es papír a legegyszerűbb formákkal, a festéket rothadt dióból kevertem Párbeszédek (Dialogues) – 10 vászon, 2-3 forma viszonya egy tömegen/téren belül Kozmikus játék – 6 vászon

pasztellek - Hajnal – több mint 20elemből álló, jelenleg befejezetlen sorozat 100 x 70 cm papíron

Ezek a legfőbb sorozatok, mindegyikhez kísérleteztem és vázlatokat készítettem amelyeknek száma sincs. 2012-13 telén úszókat figyeltem meg, erről mintegy 5 füzetnyi A5-ös vonalrajz készült. 2011 tavaszán-nyarán színes tintákkal készültek a Stencilek, ágak és virágok tanulmányai. Kézzel merített gyapotpapíron van egy másik sorozat amelyet a2010-ben Isztambulból hozott porokkal festettem. Ezek absztraktok. A többit nem tudom felsorolni sem, ez egy folyamatos alkotás amelyből leginkább az áramlás elégít ki és amelynek teremtményeit lehetetlen átlátni, akár a rét füveit vagy a csillagokat az égen... szüntelenül mozognak, átalakulnak.

 

 

köszönet – minden alapért amellyel az alkotások formát ölthettek                         testem, műhely, ház, alapítvány, emberek, világ

A tűnékeny gondolatoknak maradnadó forma kell. Az anyagnak készen kell állnia. Ez minden anyagra igaz. A testnek ébernek és könnyűnek kell lennie hogy ezeket elkaphasssa. Ha szorít a tüdőd nem adhatod a vásznon egy nagy lélegzet lendületét. Ha ecseted nyomán villámlást akarsz, a csuklódnak olyan rugalmasnak kell lennie, akár egy faágnak a szélben. Sohasem felejteni el természeted. Soha. Talán azt gondolod, festeni annyi mint ülni az állvány előtt? Becsapós. Egy festő mindig gyakorol. Ahhoz hogy az isteni átmehessen rajtad, könyűnek és egyben erősnek kell lenned hogy elviseld, hogy fel tudd fogni és végigvidd. Ilyen módon szolgálsz, átadsz, és mind az anyag körülötted ugyanezt teszi. A test csupán a legkifinomultabb ezek közül. Folyamatos gyakorlat. Friss kép friss festőtöl jön.

Ezért köszönet minden fentieknek. Köszönet minden anyagért amellyel és amelyen az alkotás megjelenhetett. Ez most csak vásznon látható, időbeli pillanatai szétszóródtak a világegyetemben. Anyagba vinni a szellemedből egy darabot – ehhez megbízható út kell, ez a technika. Mindenekelőtt szükséged van egy térre. Ez a műhely, a nullpont. Ebben volt az ösztöndíj olyan nagy segítségemre. Fenntartani, fizetni a költségeket, tudni hogy amit most elkezdek azt a következő hónapban is folytathatom. Fenntartani magam – a mindennapok minimumján: nyugalom, hőmérséklet, víz, étel. A hézagokkal együtt az ösztöndíjból alapjában véve sikerült ezeket fedeznem. A környezet: természet és csend, Kolozsvár emberei és a rövidebb látogatások a Posticumban, amelyek nyugalma kiegyensúlyozta a műhely dinamikáját. Mindezért hálás vagyok és úgy látom, semmilyen előzetes elképzelés vagy szervezés nem tehette volna jobbá. Olyan részletek találkoztak és illettek össze amelyeket nem tudna egybefűzni egy racionális, azaz érvek után szaladgáló elme. Itt a Világegyetem volt a rendező, én így hívom ezt – te hívd ahogy tudod, és az első és legfőbb köszönetem neki szól.

 

kiállítás - Natura

Nem vagyok gyakori kiállító. Várok amíg érik. Végéhez közeledtével több sorozatom is van a folyamatból. Elsőnek a Naturát választottam. A Posticumban, Nagyváradon, 2013. március 25 és május 15 között volt látható. Ez a tárlat jóságos csipet ízelítő a projektből – nem egy egészet átfogó bemutatás. Később lehetséges, kiállítok majd más műveket/sorozatot is innen.

 

meglátás – a teljes festő              Festő az aki főidőben fest. fél-idős festő nincs. lélegezned kell és a másik dolgod az, hogy mozogjon a kezed egy színnel a felületen.

Szívemből vett ajándékommal – hogy azt tegyem amit akarok – jött ez az ötlet. Festőnek hívom magam mert ez az amit legtöbbet teszek. Egy széken ülve is. Minden ami vagyok a bennem levő üres térből jön, ahol alkotónak képzelem magam. Minden, amit a szemem lát, csupán nyersanyag, hogy teremtsek vele. Sunyata Sunyata ürességről szól. Mit adott nekem? Szabadabb vagyok a képekkel mert tudom kezelni őket. Romániában is egyre ismertebb a vipásszana buddhista meditációs technika, amely arról szól hogy ülsz, ülsz, ülsz... és ülsz mozdulatlanul. Amíg minden viszketés, szúrás, égés és egyébb kellemetlenség feljön belőled és a kellemességekkel együtt próbálnak eltéríteni önmagadtól. Te ülsz tovább mozdulatlan. Ezek szétfoszlanak és ha ez megvan, jönnek a gondolataid. A technika csak ennyi: ülsz tovább. Hagyod őket jönni-menni. Ennyit a meditációról.

A festésről, a festőről - úgy vélem, a festő helyzete keresztényibb. Ez alatt ezt értem: részt-vevőbb. Belelépsz, kiveszed a részed a játékból. A festő a létnek egy színésze: mielőtt bármit megjelenítene, megéli (nem feltétlenül életrajzi adatokban - élni nem egy a konkrét eseménnyel. élni ott élsz igazán, ahol igazán jelen vagy, ahol kifejezed magad. amíg hazamész az utcán talán csak a lábad koptatod. de ha te ott vagy igazán, az vagy igazán, hogy süfütölsz egy vásznat, akkor téged nem az utcán hanem a vásznon kell keresni.) A festés tesz valamit amit a meditáció: kidobja a fogalmakat. Itt mindegy hogy a tárgyat előtted széknek hívják vagy békának. Te látod, ennyi az egész. Aztán: éled. Átjön érzékszerveid kapuján. Aztán: meghal. Látod elmúlni. A festő itt megy tovább a meditációnál: szereti a látványt annyira hogy foglalkozik vele, ünnepelni kezdi a létezését: ez a csend. Látja hogy az isteni mindent kitölt, a betont, utcaszélet, teljesen mindegy mit. Képen ne a tárgyat nézd, a kép sohasem az ábrázolt tárgyról szól, hanem csakis arról, hogyan tudta a festő szeretni azt, amit látott.

 

Folytatom haikukkal, ugyanezen az úton, támogatnád ugyanezen az úton?                              performansz ötletek                              festés közben: technikák, változások

Ez a beszámoló az előzők kiegészítője. Itt nem ismétlem meg a művekről amit 2011-12-ben már leírtam. Haikuk az út amelyben ennek a projektnek szerves folytatása van. A Sunyata Sunyata konkrétabb formája. 12 témám van az év 12 hónapjára, a legelemibbekre egyszerűsödött. Ezek mellett szabadon felmerülhet más is. A témát először kiemelem a természetből majd ismét elkezdem visszakötni. Előbb mindent elfelejtek róla aztán ebből a vákuumból újra perspektívát és kapcsolatokat keresek hozzá. Felejteni mindent frissjti a szemet, úgy nézni a tárgyakra mintha először látnám. Ezért a magányért nevezem őket haikuknak. Felejtés – magány – frissesség egymást követő három elem.

Ismerem a „klasszikus” japán-kínai ábrázolásokat és alapvető szabályaikat. Egy hullámhatás jelentkezik mostanában másolni őket és persze nálam is felbukkanhatnak. De ha valami közös, nem azért az, mert tőlük másoltam, hanem mert magamból vettem és a természetből – ahogyan ők is saját magukból és a természetből merítettek. Vagyis bennünk, a természetben van valami elemi ami közös. Ha egy levelet néhány ecsetvonással ábrázolok az még nem a kínai festészet. Nem a kínai festészetből veszem az ötletet, hanem a levélből, azaz magamból, abból ahogyan a levelet látom. mivel a természet alapjában véve mindenütt ugyanaz, eredményei is ugyanazok.

A témák között van a fenyő. Mert Romániában nő és közöm van hozzá. Saját életem legegyszerűbb elemeit válogattam. Azt, amit én élek – mert tudásom csak ennyi.

 

 

 

NINCS VÉGE
továbbra is cselekszem
továbbra is festek
továbbra is ugyanaz

 

szünetet tartva a festésben írtam ezt a beszámolót mielőtt még egészen befejezném a projektet mielőtt még a szervezés és rendezés és utolsó simítások munkájába lépnék a teljes befejezés nem tudom mikor lesz, mivel a műveket később is újrafesthetem egy teljes értékelés évek múlva talán – csak annyit mondhatok, olyan gazdag ez Köszönöm.