Posticum - Movimentum Iuventutis Christianae
Teiului u. 26, RO - 410477 Nagyvárad/Oradea/Grosswardein
Tel.: +40 259 431 398 Fax: +40 359 410 882
Email: info@posticum.ro
Web: www.posticum.ro
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

augusztus

Sunyata sunyata 2012

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

sunyata sunyata

 

 

 

 

 

 

 

...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

beszámoló

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sunyata sunyata összpontosítás festészetben – évi beszámoló

 

Tartam: 2011 októberétől – 2012 októberéig

Költségvetés mérlege: 2011 őszén jelentősen drágultak az energiaszolgáltatások. Jelenleg a bér és költségek után maradó összeg az élelmi részt csak hiányosan tudja fedezni. Leleményességgel, szerencsével és segítséggel jutottam túl. Az elsőre példa: sok csalánt ettem.

Folyamat: Az indulásnak megfelelően folytattam.

 

Művek Olaj: Befejeztem a Lábak-at, 10 vászon. Giorgione! is elkészült, 10 fára festett portré. A tavalyiakkal együtt a teljes sorozat 15 festmény. Fán dolgoztam tovább kis méretekben. Ez a Mentális képek; növények, emberek és társítások füzérei, egyenként 14 darabból. Az utolsó olajtubusokból az árverésnek ajánlott képeken dolgoztam. Még mindig látok lehetőséget a Mentális képeken – itt folytatható a festés. Az olajjal kísért a tökéletesség.

Pasztell: egyetlen illusztráción kívül nincs mű. 2011 decemberében megrendeltem a szükséges anyagot és 2012 áprilisában érkezett meg. Addigra nyakig voltam az olaj folyamatában. A pasztell igényes, gyakorlatot kíván amihez az olajtechnika nagyszerű bemelegtés. Az olaj emellett saját fejlődésemben is távlatokat nyit. Ezért úgy döntöttem, addig folytatom, amíg elérem az általam lehetséges szintet és csak utána fogok a pasztellhez. Ezen az úton mindkettőből a legjobbat hozhatom ki.

Tus, vízfesték: Nyári gyakorlatnak minden nap két növényt festettem, füvet vagy fát. Ebből válogattam.

Természetes festék: a Párbeszédek kész. Tovább kísérleteztem a Kozmikus játék sorozatban, amely 13 darabból áll. Ezzel a kevert festékek szakaszát ideiglenesen lezárom.

A Posticum, a Ház szívesen fogadott, akárhányszor látogattam. Köszönök minden lehetőséget. amelyet eddig az anyagi támogatással kaptam, az együttműködők kedvességét. Ennek a gazdag folyamatnak a gyümölcsei most kezdenek beérni, ami a műveken látható.

 

Tisztelettel és hálával:                                             Cluj-Napoca – Kolozsvár - Klausenburg Varga Borbála                                                                                 2012. szeptember 22.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kifejtett

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sunyata sunyatakutatási folyamat: üresség a festésben

kifejtett beszámoló a 2011 októberétől - 2012 októberéig  

 

 

Mentális képek

 

Gyakran amikor absztrakt fogalmat emlegetnek, egy kép ugrik a fejembe: a szabadság    kamasz egy tengerparti teraszon. Ezt nem határozom el előre, egyszerűen ez jelenik meg valahányszor a szabadságra gondolok.  Valószínűleg kortól és helyzettől függetlenül tengerre néző kamasznak fogom érezni magam bármikor, amikor szabadságot érzek.

 

Néhány mentális képet könnyű elkapni, mint ezt a fentit is. Mások álmokból jönnek és nehezen fejezhetők ki a tapintható anyaggal. Megpróbáltam. Egy amőbaként mozgó, meleg, nyugtató sárga folt fekete térben, amely egyúttal egy akácia könnyű virága.  Hogyan lehet ezt festeni?

Felkutatva ezeket a képeket közvetlenebbé váltam  magammal.  Nem kérdezem, honnan jönnek. Csak amint a többi képpel is, igyekeztem mindent kifogni, ami jött.  Ez az üresség: mihelyt megtaláltam a képet, nem változtattam rajta, csak figyeltem rá.

 

 

 

 

Akvarell

 

Gyakorlatsorozatot adtam magamnak: minden nap két akvarellképet, növényekről. A festészetben fontos az egyenletesség, elegyengetés.  Fontos minden nap lehetőséget adni a megnyilvánulásnak.

Az akvarell technikája igényesebb, mint a műveket nézve tűnik. Ugyanis nincs ismétlés, rájátszás, amely észrevétlen maradna. Minden érintés nyilvános jelet hagy. Ráadásul rendszerint annál erőteljesebb a kifejezés, minél kevesebbszer ért papírhoz az ecset. Az olajképen hetekig, hónapokig, sőt évekig lehet dolgozni és egyre tökéletesebb lehet.  Ismeretesek híres művek amelyeket évtizedekig cipelt magával a festő és folyamatosan tökéletesített. Ez az olajtechnika ajándéka. Az akvarell minél frisebb annál jobb. A zen tuskép néhány pillanat. És hány év zen-gyakorlás van mögötte! És talán nem csak zen, hanem tusgyakorlat is. Az akvarell technikája megközelíti a jelen intenzitását. Csak itt, csak most, sohasem tér vissza, egyszeri előadás.  A képet szemlélő nem tudom, érez-e valamit a festő izgalmából. A köznapi hiedelem szerint azt, ami hamar lkészül könnyűnek tartják. A tévhit azt, ami könnyű, áldozatoktól mentesnek hiszi ás innen már egy ugrás az akvarellekről kialakult félreértés: limerikek, kéztörlések, kiengedések, a véletlen művei...

Volt egy kínai festő aki egész életén át bambuszt festett. Úgy harmincvalahány évet. Nyilván tusképekről van szó és nyilván többről. Akvarellben is lehet éveken át dolgizni ugyanazon, napokra és kisebb képekre elosztva. Ez az elegyengetés az akvarell ajándéka.

Én a nyári gyakorlaton füvekkel és fákkal dolgoztam. Az üresség gerinctémának megfelelően nem nagyon válogattam a tájelemek között. A mi éppen előttem volt, festettem, heteken át is ugyanazt. Ez a folyamat egy drámával ajándékozott meg: nap mint nap visszatérni ugyanahhoz az ághoz ugyanaz a folyamat amit az ember a társával is tesz, sőt még előtte önmagával, amikor minden reggel kinyitja a szemét és belenéz a fénybe.  Vagyis a figyelem odahajlik a dolgok felé. Ez egy együttélés.

Egy elképzelés szerint a művészet nem tud mint kezdeni a rutinnal. Pedig a festők is csak emberek, minden reggel ugyanúgy felkelnek, és ha már éltek húsz évet, akkor ezt több mint nyolcezerszer megtették. Mégsem unta meg még senki a felkelést, sőt, számtalan kép készült róla. Hogy van ez? A százkilencedik vonatra szállás nem ugyanaz, mint a száznyolcadik. Az egymást szeretők huszadik vacsorája jobb, mint az első, ha jó a kapcsolat. Tegnap is kint voltam a fánál, ma is, és holnap is kimegyek. Tudom előre a történést, az élményt, azt nem.  Azt nem tudom, milyen lesz holnap a fa. Az akvarell vitt ki, vitt erre, mert a technika végett naponta újból és újból felkerestem ugyanazt  helyet. Amint teltek a napok láttam változni a füveket és fákat. Láttam hízni az esőtől, reggel is, délben is, este is, bogarak alatt, levágva kaszától,  elgyengülve a szárazságtól, összeaszva. A rutinnak fundamentális ajándékai vannak. A kitartó ismétlések, visszatérések ey pontba először is ritmust teremtenek, ahol az ember a változásokhoz csatlakozhat. Másodszor kialakul egy nulla pont és körülötte egy változó halmaz. A fű más hétfőn, keden csütörtökön és vasárnap, miközben mindig fű. Leírva nagyon bagatellnek hangzik. Ott a réten már valójában azt se tudom, minek hívják. Csak rajzolom. Látvány szempontjából nincs fű. Csak vonal és szín, ami soha de soha nem lesz még egyszer ugyanígy. Harmadszor a figyelem állandósul és felfedezem a kisebb különbségeket is. A tegnapi zöld és a mai zöld, minden fűszál más zöld, más fény esik rá, már a következő öt percben megváltozott. Ez az egyik legnagyobb ajándék, mert a festő abból él, hogy ott is különbséget tud tenni, ahol más nem. Ez az, amitől nincsenek ismétlések. Paradox módon az ismétlések vezetnek rá: minden pillanat egyszeri. A rutin vezet rá: nincs két egyforma reggel. Áldassék.

Az akvarell és olaj közötti alapvető különbség a festőtől megkövetelt attitűd. Az olajjal körbjár, a témát építi, hozzáad, "felviszi a vászonra". Az akvarellel magának kell lennie a mozdulatnak. Érthető? Az akvarell nem "róla" szól, nem vélemény, mint az olaj, hanem maga a téma, az erő. Kétségtelenóül nagyobb szerepet játszik benne a véletlenm az anyaga miatt. Az olaj alakíthatóbb és mert rá lehet festeni, miutá megszáradt, kiszámítható. Az akvarellre lehet, de többnyire nem ajánlott ráfesteni. A képzőművészeti alapelemek közül a pont és vonal a művész akaratától függnek és majdnem teljes mértékben meghatározza őket a kéz mozgása. A gesztus és folt az anyag minőségétől is nagymértékben függ, valamint a kezdeti impulzustól, amelybe, mondom tapasztalatból, vajmi kevés számítgatás fér. A vizes anyagokkal még inkább így van mert itt minden híg és a minél nagyobb oldódásra van feltalálva. A papír szívásra, a tus vagy tinta vagy akvarell keveredésre, az ecsetek a könnyű hajlásra. Elindul egy mozdulat és nem lehet tudni, milyen lesz a papíron. Illetve lehet: nagy tapasztalattal, miután már magamat ismerem. Tudom, mire képes a kezem, mert már ezerszer láttam. Pedig, ugye, van okom akarni tudni, mert egy fát festek és azt akarom, a papíron is ott legyen valami belőle, ami nekem ami ebben ap illanatban ez a fa. Ismétlem? ez a technika nem körülíró. Hanem cselekvő. Az akvarell ezt értette meg velem. A fának van egy mozgása. Ebből lett a fa alakja és az alak ennek a mozgásnak a képe. Más szóval minden látvány az erő képe, egy mozgásban levő erőé. A látványteremtéshez a papíron nekem is mozognom kell. Ha azt akarom fának nézzen ki, ugyanúgy kell mozognom, mint az erőnek, amelyből lett a fa. Én nem másolom a természetet, én a természet vagyok. Ezt a mozgást, amely minden formának sajátja, gyakorlással el lehet kapni.  Ma is, holnap is, holnapután is nézem a fát. A fa táncolni tanít. Miután megtanultam, milyen a fa mozdulata, már akkor is tuok fát festeni, ha becsukom a szemem. Ha ebben a mozdulatban maradok, akkor is fa lesz, amit festek, ha se törzse, se ága, se levele. Itt értettem meg fokozatosan az egyik lehetséges átmenetet a figuratívtól az absztraktig. Ezt mágikuisnak mondom, mert itt a láthatón keresztül al ényeget egyetlen tartalomba tömörítem, aztán azt tetszésem szerint ismét kibontom más formában. Figuratívtól az absztraktig a másik út az értelmezés elhagyása és a puszta látványra való hagyatkozás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Értékelni

 

Ma is, mint mindig, tér és idő a legnagyobb érték. Nem léteznektőlünk függetlenül: mi, személyek adunk magunknak időt és teret, vagyis a lehetőséget mi fogadjuk el. A tér a létezők. Az idő a változásuk. Amikor felgyorsult időket emlegetünk, valójában magunkról beszélünk. Ma sincs több vagy kevesebb létező, mint máskor, az emberi értelmet mindig gazdag ingerhalmaz éri. Csak emberek vagyunk többen, ezért egyre nagyobb rész származik embertől és miatta kevesebb figyelmünk marad a többi természeti ingerre. Még sohasem tülekedett ennyi felirat és tudatosan megfogalmazott üzenet birtokolni a figyelmet. Vadásszák a tudatot, ez fárasztó és menedéket keresünk.

 

Értelmezésem szerint értékelni valamit annyit tesz, teret és időt adni neki. Másszóval : lehetőséget megvalósulni. Csak ha már szabadon hagytam, láthatom egy dolog érékét.  Azt hiszem, ez a vásárlásokkor és kezdeményezésekkor gyakran elfelejtődik.  Nem a tárgy önmagában teszi a környezetet értékessé, hanem a neki szánt tér és idő. És mi vagyunk akik erről döntünk, vagyis valójában mi tesszük értékessé.

 

A legnagyobb kincs, amink van, a tudat ereje. Akármi anyagot ez tesz értékessé. Gondolj csak egy használati tárgyra: egy ember figyelmes munkája adta neki a használható formát. Vagy egy kert: figyelem és izmok kellettek hozzá és figyelem szükséges felfogni a szépségét.

Ha ma annyi tárgy vesz körül amely mind figyelemért kiált, ez könnyen szétszóródik köztük – és egyszercsak a tárgyak mind felületességet mutatnak – a figyelem hiányát.  A megoldás kevesebbet választani és többet adni, több figyelmet a kiválasztottnak. Azt gondolom, végül is nem az anyag halmozását keressük, hanem a saját erőnket, saját figyelmünk megnyilvánulását rajta.

Látni.

Kevert festék

 

A kezdeti gondolat az volt, fessek természetes festékkel. Ezt a lehetőségek szerint meg is valósítottam. A növényekből kevert festéknek nincsenek klasszikus színei: piros, kék, ibolya, vagy a közismertebbek. Helyette egy visszafogott skálán gazdagabbak az árnyalatok, mint amit emberkéz képes kikeverni. Frissebbek is, a szemnek pihentetőbbek. Ez az anyagból adódik, a növényrostokból és a szárításból.

 

A művek valójában féldomborművek. Ilyen szemcsés anyaggal nyilvánvalóan nem lehet portrékat festeni. De épp ez a kérdés: miben van a festészet lényege? Ha a színekben, akkor ezek az alkotások a legteljesebb értelemben festmények. Ha a felületkezelésben, ezek a vásznak az olajmunkáknál is gazdagabbak. Marad a kérdés, vajon kell-e képnek mindig egy elme által meghatározott dolgot ábrázolnia. Az én válaszom: minél meghatározatlanabb egy kép, annál szabadabban részt vehetek benne a képzeletemmel.Végül is mi baj származhat abból ha egyszer az elme elhagyja a szótározást és találkozik egy kézzelfogható és meghatározatlan valósággal? Ne feledjük: ez egy kísérlet az ürességgel. Nem ilyen a valóság is? Mindig kézzelfogható és mindig meghatározatlan.

 

Jó, mondja a Néző, de mi keressük a művészi felfogást. Mit akart mondani? Ami engem illet, nem érdekel. A művész (az agya sem). Nekem elég a kép. Nem akarok a Néző helyére lépni és kitalálni neki egy értelmezést. Ez mindenkinek saját dolga. Persze, átéltem az alkotást és tudom, miről szól – ami nem értelmezés, hanem tapasztalat, és ezt megosztom a nyilvánossággal egy egyszerű oknál fogva: a néző nem volt ott, amikor festettem. Számomra a mű nem a tárgy, hanem a folyamat. A tárgy ennek halott lenyomata. Akár egy fénykép. Ezekben ott van a teljes folyamat annak, aki ért az ízleléséhez, aki érzi. A Nézőnek szüksége van a belépés tehetségére. Amit például nyilvánosan művelnek a borszakértők. Egy pohárból ráismernek a szőlőfajtára, még a tájra, a föld fekvésére, az időjárásra, az évjáratra is.

 

 

 

 

 

 

Néhány morzsa amit szavakba tudok foglalni:

 

Van egy félreértés a művészetekről, amivel gyakran találkoztam. A gondolat, miszerint a művész kivitelező. Megvan a mű a fejében és alkotásra kényszeríti. Ismeri előre. Ez nem így van, velem biztosan nem. Amikor képhez kezdek még fogalmam sincs milyen lesz, mikor befejeztem.

Nem tudom, mi lesz a cselekvésből. Ott vagyok a vászon előtt testtel, lélekkel, emlékezettel, de az ész nem meghatározó. Hiába keresném a gondolatmenetet. Egyszerűen nincs: nincsenek gondolataim a képről, semmilyen gondolatom sincs a képről, miközben festem. Látom, amint alakulnak a formák és még az is csak elvétve jut eszembe: ide kék szín kellene. Nem jut eszembe, hanem felrakom. Nem egy gondolat irányít, hanem minden, ami van. Hol vagyok, milyen hangulatban, milyen idő van, mennyire nedves a levegő, van-e fény, minden anyag. Semmi sincs eldöntve. Minden történik.

 

Ezeken a képeken dolgozva még inkább tisztelnem kellett a természeti folyamatokat. A festék egy része 10 hónapig állt pincében. Felbomlott, trágya lett, rothadék, a fejem megfájdult a szagától festés közben.Utána több hétig vagy több hónapig hagytam száradni. Ritka esetben újabb anyagokkal kiegészítettem. Van benne murokpép, paradicsom, bodza, kápia és vadnövények, melyek nevét nem találtam a növényhatározóban. Mialatt felkentem a masszát a nyersvászonra az első gondolat ami elért ez volt: ebben a pillanatban a halállal nézek szembe. Láttam a reklámok kicsattanó zöldségeit és gyümölcseit és most itt vagyok egy félhomályos műhelyben és keverem a trágyát. Soha egy reklám nem mutatja végig a folyamatot. Sohasem beszélnek a fogyatékosságokról, a határokról, ahol az anyag csődöt mond és feloszlik. Hogy az illúzióktól megszabaduljak, minden szakaszt végig kell járnom. Ha akarják a tejet de a kecskét nem, megveszik a cseresznyét de a fát és kertet nem, az eseményeknek folyton ugyanazt a vékony szakaszát veszik. Akrják az eredményt de nem akarják az utat ami odavezet, és ahonnan a következmények is látszanak.

 

Természetet játszottam a képekkel. Megjelenítettem tudatosan amit ő tesz magától a hullákkal, hulladékkal, trágyával. Azt, hogy minden élő a halottakon és belőlük él. Elvetni ezt a tudatalattiba igazi gondokat okoz: nem fogadja el a dolgok átváltozását (műanyag). Hiszen ez a tény evangéliumi: minden, ami meghal, újabb alkotás és élet lesz.

 

A következtetést az erkölcsre nézve is levontam: a folyamatot nem kell megállítani. Senkinek sincs joga egyedüli teremtőnek képzelni magát és szembehelyezkedni a természeti törvényekkel. Úgyse menne. Akik megpróbálták, feladták, mert nem küzdhetnek saját természetük ellen. A folyamat elején a massza undorító. De a valóságnak nincsenek fogalmai. Néhány hét után a felkent pép változatos formákba alakul, tartós színekkel és tobzódó felülettel. Tökéletes rendetlenség, amire emberkéz nem képes ha gondolat vezérli. Az emberi alkotások szegényesek a természethez képest, mert egy adott gondolat körül forognak, mégha az olyan nemes is. A természetnek nincsenek gondolatai. Ő az, ami van, meghatározások nélkül. Ezek a képek határesetek az emberi alkotás és a természeti folyamat között. Olyan közeliek a véletlenhez – mennyire feldobna ha egy szép napon a nézők, miután látták őket, felfedeznék a leghétköznapibb tárgyak esztétikai értékét. A beton színeit, például. A természetből úgyse lóg ki semmi.

 

 

Ez tehát egy tudatos csatlakozás.

 

A másik félreértett gondolat: művészet az, amit nem mindenki tud. Tehát nem is értheti mindneki. Egy balmeghatározás: művészet az, amit nem értünk. Ez futamodás a személyes döntés elől. Mindannyian emberek és ugyanabban a Lé(t)ben vagyunk. Ugyanaz az egyetlen erő ölt alakot hol faként, hol gyerekként, hol betegségként, hol kicsattanó egészségkként. Nem mentség azt mondani hogy nem férünk hozzá (Hozzá). Bátorság kérdése. Vannak emberek akik teljes erejükkel kifejezik ezt a kapcsolatot, de még ők sem vehetik fel a néző helyett. Egy mű előtt mindenki egyedül van a valósággal, a művel, azzal, amit fel tud fogni belőle. Nem igaz, hogy nem fér hozzá. Talán csupa különböző élménye van, csupa ellenkezés a művel. De még ebben az esetben is van kapcsolat.

 

 

 

Azt kívánom neked, Néző, merj a művel. Lépj kapcsolatba. És könyörgök: hagyd hatni, amíg véget ér. Valami hatásban, felejtésben, vagy újabb folyamatként.

 

 

 

 

List of works – Művek jegyzéke

Works enumerated here are a selection from the overall. A lista válogatás az egy év alatt készült képekből.

series

title – cím

size - méret

technique - technika

icon - ikon

olajtechnika – oil technique

mentális képek - images mentales

9 x 13 cm

oil on wood

mentális képek - images mentales

9 x 13 cm

oil on wood

mentális képek - images mentales

9 x 135cm

oil on wood

kőrisfa – az aukcóra - fraxinus – for auction

40 x 40 cm

oil on canvas

áfonya – az aukcóra - myrtillum – for auction

  40 x 50 cm

oil on canvas

égerfa – az aukcóra - alnus – for auction

40 x 50 cm

oil on canvas

lábak - feet

  40 x 30 cm

oil on canvas

lábak - feet

40 x 30 cm

oil on canvas

 

 

 

 

 

series

title – cím

size - méret

technique - technika

icon - ikon

olajtechnika – oil technique

mentális képek - images mentales

 

2 se plie

18 x 13 cm

oil on wood

mentális képek - images mentales

 

3 saute

18 x 13 cm

oil on wood

mentálisk képek - images mentales

 

5 l’escalier

18 x 13 cm

oil on wood

reneszánsz portrék Dóra pálma - renaissance portraits Dóra with palm

30 x 25 cm

oil on wood

reneszánsz portrék Bordáska pálma - renaissance portraits Bordáska with palm

30 x 25 cm

oil on wood

 

 

 

 

 

 

 

 

series

title – cím

size - méret

technique - technika

icon - ikon

vizes technikák – watery techniques

a papucs - slippers

42 x 13 cm

natural pigments on hand-made paper

a papucs - slippers

42 x 13 cm

natural pigments on hand-made paper

a papucs - slippers

42 x 13 cm

natural pigments on hand-made paper

boróka és leveles - juniper shrubs

~ 30 x 40 cm

watercolour on paper

boróka és leveles - juniper shrubs

~ 30 x 40 cm

watercolour on paper

fagyöngy - viscum

~ 30 x 42 cm

ink on paper

fagyöngy -

viscum

~ 30 x 42 cm

ink on paper

serie compassion

~ 30 x 21 cm

natural pigments on hand-made paper

serie compassion

~ 30 x 21 cm

natural pigments on hand-made paper

garden - kert

~ 20 x 30 cm

ink on paper

garden - kert

~ 20 x 30 cm

ink on paper

grasses - füvek

30 x 30 cm

watercolour on paper

grasses - füvek

30 x 30 cm

watercolour on paper

grasses - füvek

30 x 30 cm

watercolour on paper

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

series

title – cím

size - méret

technique - technika

icon - ikon

természetes kevert festék – natural pigments

párbeszéd - dialogue

  30 x 40 cm

natural pigments on rough canvas

párbeszéd - dialogue

30 x 40 cm

natural pigments on rough canvas

párbeszéd - dialogue

  30 x 40 cm

natural pigments on rough canvas

kozmikus játék - cosmic play

60 x 70 cm

natural pigments on rough canvas

kozmikus játék - cosmic play

  60 x 70 cm

natural pigments on rough canvas

kozmikus játék - cosmic play

60 x 70 cm

natural pigments on rough canvas

kozmikus játék - cosmic play

  60 x 70 cm

natural pigments on rough canvas

kozmikus játék - cosmic play

60 x 70 cm

natural pigments on rough canvas

kozmikus játék - cosmic play

  60 x 70 cm

natural pigments on rough canvas