Posticum - Movimentum Iuventutis Christianae
Teiului u. 26, RO - 410477 Nagyvárad/Oradea/Grosswardein
Tel.: +40 259 431 398 Fax: +40 359 410 882
Email: info@posticum.ro
Web: www.posticum.ro
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 1

november

Isztambul I.6


Isztambul I.5

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vahabnak hívják. Fekete haja, szakálla, szeme. Holnap nyolcig dolgozik este, utána találkozunk? Te Vahab, mondom neki, tudod hogy turista vagyok és visszamegyek. Nem fog fájni? El akar menni külföldre, Franciaországba dolgozni. Van már egy testvére ott. Nem nagy bizalommal beszél róla, én bíztatom. Nem tudja a nyelvet. Mit számít, megtanulod amikor ott vagy. Menj el és meglátod. Itt már tudsz dolgozni, miért ne tudnál ott is? Szomorúnak látszik. Vettem barackot, egy zacskóban nálam van. Mézédes, ha csak kicsit megnyomom, csorog. Kezemmel könnyen lehántom a héját. Mindent megeszek, a magot persze nem, a héját először. Megkínálom. Végül kellene valami, mert csupa ragacs lettünk. Van papírzsebkendője amit használat után bedob a pad mögé a földre. Itt már egy halom zacskó és papírzsebkendő hever. Voltaképp félig a szemét közepén ülünk. Előttünk valamicske tér és oldalt-mögöttünk, ahogy minden parki padnál, fehér hulladékhalmaz. Zsebkendők, zacskók, vizespoharak és palackok. Miért nem a kukába? kérdem, itt van mellettünk. Vahab legyint, teljesen mindegy. De hát látod, miben ülünk, ezt ti csináljátok. Veszi az eldobott zsebkendőt, kikeresi a halomból és a kosárba dobja. Aztán visszaül, továbbnéz. Van egy láncom, ma alkudtam rá egy ékszeresnél. Kereskedem, vásárolok, van mire, van mivel és élvezem, mert olyasmiket találtam, amiről rég tudtam magamból. Ez a láncocska is pont az, ami nekem a láncocska. Nekem szól. Itt sokminden nekem szól. Ez az egész város nekem szól és otthonom. Mehmed közönye és a 3 m² szoba pont az, ami nekem egy hotelből szükséges, elégséges és jó. Pont nekem szól. És most itt van Vahab, lila ingben, fessen és szomorú arccal. Holnap kezdődik a böjt mondja. Elmagyarázza mi az. Halk hangon beszél, szépen. Tiszteletet tükröz az arca. Nem szabad enni, inni egész nap, csak naplemente után. Sokáig, egy hónapig. Ramazan.

Fölöttünk lobog Törökország piros zászlója. Ez az egyetem bejárata. Őrök is vannak. Esteledik. Tudod, honnan van? kérdezi rámutatva. Sok katona harcolt és a vérük tócsájában tükröződött a hold meg a csillagok. Hallgatunk. Törökül beszél, egy-egy szót. Hold, mutat fel, most mondd te. Csillagok. Szem. Szemöldök. Kéz. Száj. Arc.

Meglátja a láncom. Van rajta egy Fatima-tenyér. Fordítva van, mondja, leveszi és kicseréli. Egy pillanatig meghajtom fejem, míg hátul összeér. Tovább néz, ugyanolyan szomorú szemmel, sötéten. Most már jó lesz mennem. Elköszönök. Másnap még találkozunk? És mikor találkozunk, elvisz rizset enni ajránnal, egy barátja ismerőse utcai asztalához, és akar venni egy parfümöt, amibe nem egyezem bele. A család... itt sok lány van, de nem tetszenek neki. Te más vagy mint a többi, mondja. Sok lány van neked itt, felelem. Kérlek ne menj haza Romániába.

Tudom, hazamegyek. Mondom, hazamegyek. Még néhány nap. Tudod. Akar jönni ő is. És ha felkereslek a városodban? Fogadsz? Igen, fogadlak... csak legyen itt életed. Ismét kérlel, otthagyom. Szürkülödik, nem jó tovább maradnom. Még maradj, kérlel, maradj még. Megyek a Fuat pasa szádja felé, sokáig nem nézek vissza. Utánam jön a szádig. Megyek, egy távolság után megállok. Itt van. Most ne gyere tovább, mondom neki. Ne gyere.

*

Isztambulban minden lépésnél van valaki aki udvarol neked, csak épkézláb legyél. Mint a szél, nagyon kedvesen, gyorsan és hamar túl is lépnek bármin. Ha öt percnél továbbmaradnál, mint amennyire figyelni bírnak, már máshol vannak és nem tartózkodnak ennek kimutatásától. Vahabot nem néztem utcai udvarlónak, nem ült egész nap a semmiben. A lézengő alakok inkább a kereskedők, akik a boltjuk előtt őgyelegnek, árusok; egy halvendéglőssel és egy szőnyegkereskedővel is találkoztam ilyennel séta közben. Mindig meghívással kezdődik, teával, és folytatódik, ameddig te is hajlandó vagy elmenni. De nincs mögötte tét a másik részéről. Ha jó – igen, s ha nem, az is jó, a mindennapjaiban kicsi sem változik ettől, eltelt egy napja. Ezt akarom itt kiemelni, Vahab mögött több is volt.